PPS-41
A felkelők körében nagy népszerűségnek örvendett a csak davajgitárként (oroszul a „davaj” azt jelenti, hogy „gyerünk”) elhíresült automata fegyver, a PPS-41. A dobtáras, 7,62 milliméter űrméretű, 27 centiméter hosszúságú csővel rendelkező „géppisztoly” megbízható volt, könnyen lehetett tisztítani és nagy teherbírással bírt, ugyanakkor akár 200 méterre is viszonylag pontosan lehetett vele lőni és percenként akár 200 lövést is le lehetett vele adni.
Molotov-koktél
Az utcai harcok egyik legnépszerűbb fegyvere a mai napig a Molotov-koktél. Az 1956-os forradalomban elsősorban a harckocsik ellen használták, de egyszerű elkészíthetősége és még egyszerűbb felhasználhatósága miatt bárhol könnyedén be lehetett vetni. Általában úgy készült, hogy egy palackot megtöltöttek benzinnel, és egy ronggyal lefojtották az üveg száját. Felhasználás előtt már csak a rongy kilógó részét kellett meggyújtani, és eldobni az üveget. A forradalmárok szerint négy-öt palack elegendő volt egy T−34-es harckocsi feltartóztatásához. Magát a fegyvert az 1939 és 1940 között zajló szovjet−finn háborúban „fejlesztették” ki. Nevét a szovjet külügyminiszterről kapta, aki német kollégájával, Ribbentroppal együtt írta alá azt a titkos szerződést, amely például Finnországot az orosz befolyási övezetbe sorolta.
42 M (Vécsey) kézigránát
A fenti fegyverektől eltérően a Vécsey nyeles kézigránátot Magyarországon fejlesztették ki és rendszeresítették a második világháborúban. Elődjének egyik nagy előnye volt (és bizonyos helyzetekben hátránya), hogy nem időzítővel működött, hanem becsapódáskor lépett működésbe. Az új 42 M kézigránátot már időzítővel látták el, és a katonák a korábbi 36 M jelűvel kiegészítve alkalmazták, a helyzetnek megfelelően. A forradalmárok akár kötegben is használták, elsősorban a harckocsik lánctalpainak lerobbantására.
Mosin-Nagant
A Mosin-Nagant első típusát már 1891-ben rendszeresítették a cári Oroszországban. Népszerűségét jól mutatja, hogy 1930-ig nem is változtattak rajta, ekkor azonban rövidítettek a csövön és csökkentették a tömegét, miközben a fegyver továbbra is megbízható és könnyen kezelhető maradt. A szovjet hadsereg 1930 után főként távcsöves puskaként alkalmazta, mivel 4-500 méterig pontosan lehetett célozni vele (állítólag 2 kilométerre is hatásos volt). A felkelők kezébe úgy került, hogy – a többi fegyverhez hasonlóan – rendszeresítve volt a Magyar Néphadseregben. A katonák azonban tartottak tőle, mert tüzeléskor nagyon erősen rúgott vissza és nehéz volt.
Tokarev- pisztoly
A Tokarev-pisztoly − a szovjet hadsereg egyik legismertebb fegyvere − is nagy számban került a felkelőkhöz. A TT közelharcban valósággal remekelt: nagy átütőereje, keskeny kialakítása (kis kezű emberek is könnyedén kezelhették) hatékony gyilkolóeszközzé tették. A szovjet érdekszféra szinte valamennyi országában jelentős számban állt rendelkezésre, Magyarországon is gyártották. Érdekességképpen érdemes megjegyezni, hogy a zárszerkezete leginkább az amerikai Colthoz volt hasonló, de sokkal nagyobb volt a lövedékek torkolati sebessége; az acélmagvas töltények miatt pedig az átütőereje.
AK-47 (Kalasnyikov)
A forradalmárok fent felsorolt eszközeinek túlnyomó része a szovjet hadseregben is rendszeresítve volt, ugyanakkor előfordultak olyan fegyverek, amelyekkel csak az oroszok rendelkeztek. Ilyen volt a Kalasnyikov, amely az emberiség történetének egyik legnépszerűbb fegyvere és a mai napig használják. A szovjetek – Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov konstruktőr segítségével – 1949-ben állították rendszerbe a rendkívül egyszerű és strapabíró gépkarabélyt. Egyik nagy előnye a többi hasonló fegyverrel szemben a hosszú csöve − ami 800 méterre növelte a lőtávolságot −, és a nagy átütőereje volt. Ugyanakkor a pontatlansága a hátrányok közé tartozott. Bizonyos becslések szerint kétszázmillió darab is lehet belőle a világban, ami jól jelzi népszerűségét, de a hozzá tapadt vér mennyiségét is.
T−54 harckocsi
Először a budapesti forradalmárok ellen vetették be a közvetlenül a második világháború után rendszeresített, legendás harckocsit. Máig ez számít a világon a legnagyobb példányszámban gyártott harckocsinak, hiszen a feljegyzések szerint több mint 60 ezer példány készült belőle, és sok országban a mai napig használják. Bár a páncélzata jól vizsgázott a forradalom idején is, a szabadságharcosok többet is elpusztítottak közülük egy-egy jól irányzott Molotov-koktéllal. A harckocsi hátulja, pontosabban a motor környéke ugyanis sebezhető volt.
