1956-ban nem létezett még mobiltelefon, internet, a hírközlés cenzúrázott, korlátozott módon elzárta a magyar embereket a világ eseményeitől. A mecseki szabadságharcosok néhány kevésbé hiteles hírt is csak az állami rádióadásból szerezhettek, és a pécsi titkos szlengben „Pellérd Rádió” fedőnevű Szabad Európa Rádióból. Kubicza János tisztában volt azzal, hogy partizánlétük sokáig nem tartható, hiszen ha a szovjetek akarják, pár óra alatt felszámolhatják őket. A várva várt nyugati katonai segítség elmaradása pedig hihető hír volt a Mecseki Láthatatlanok számára, és valóban, sem az ENSZ, sem a nyugati hatalmak nem küldtek felmentő seregeket. 1956- ban a zord november is próbára tette őket a Mecseken, téli ruházat híján, fázva és éhezve, éjszakákon át az erdőben húsz-harminc kilométereket gyalogolva egyik bázisukról a másikig egyre csökkent a kezdeti kalandvágy, többen kimerültek, legyengültek. Várható volt, hogy páran feladják, hazamennek. Szerencsére a pécsi szovjet katonai vezetés nem akarta egy csapással elpusztítani őket. Eleinte legalábbis nem nagyon léptek fel ellenük. Elavult, kevés fegyverük ugyanakkor nemhogy tankok, de egy szovjet gyalogsági támadás ellen sem volt alkalmas.
6 Min Read
1 Min Read
1 Min Read
