Története közel hét évszázadra nyúlik vissza, az 1300-as évek elején Villa Bykol néven bukkan fel először. A falu nevének jelentése bükkös erdő alja. A középkorból a település népeiről csupán kevés adat maradt fenn a korabeli forrásokban.
Az 1540-es években Bikal is a Török Hódoltság része lett, mely alatt jelentősen megfogyatkozott a népessége, sőt a felszabadító háborúk során teljesen el is néptelenedett. Az uralkodó által újra adományozott terület birtokosai horvát és német telepesekkel népesítették újra Bikalt. Valószínűleg korábban is volt temploma, azonban a ma is álló katolikus templomát 1797-ben szentelték fel Szent Anna tiszteletére. 1869-ben épült fel a evangélikus temploma.
Az 1840-es évek végén Bikal új földesura, báró Puchner Antal Szaniszló itt építtette fel lakhelyét. A kastélyt többször átépítették, parkkal bővítették leszármazottjai. A ma is látható historizáló stílusú épület végleges formáját a 19. század végén nyerte el. A polgári korszakban az elnémetesedés a legjellemzőbb tulajdonsága a településnek. Mivel a vasút nyomvonala elkerülte, így hagyományosan és jellemzően mezőgazdasági jellegű település maradt.
A második világháború alatti harcokban, hadifogolyként, munkatáborokban 75 bikali vesztette életét. Emléküket emlékmű őrzi. 1947-48-ban több mint négyszáz falubelit telepítettek Németországba, akinek helyére felvidéki magyarok, Zalából és Hódmezővásárhely környékéről érkező családok költöztek.
1949-ben hozták létre a Bikali Állami Gazdaságot, amely gyümölcs- és komlótermeléssel, halgazdasággal és nyúl tenyésztéssel tette Bikalt országos hírűvé. A rendszerváltás után megtorpant a falu fejlődése, lakosságszáma is csökkenni kezdett. Lakosságszáma jelenleg 876 fő. Bikal hírnevét a Puchner Kastélyszálló élesztette újjá. A bikaliak vendégszerető, kedves emberek, az idelátogatók így mindig jól érzik magukat és kellemes élményekkel gazdagon térnek haza innen. A szintén a településen működő Faluház évente 2 nagyobb (Falusi Disznótoros, Falunap) és több kisebb rendezvénynek ad otthont
