A Kelet-Mecsek talán legkisebb települése, a Völgységi-patak gyönyörű völgyében fekszik Kárász és Szászvár közt csaknem félúton, a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet északi határánál.
A Fő utca sarkán található a kicsiny, jellegzetes barokk stílusú harangtorony, amely 1908-ban kapott új süveget és 2009-ben renoválták. Apró házaival, pincesorával a 67 házból álló kis község valóban egy felfedezésre váró idegenforgalmi gyöngyszem. Az egykori Welkeny község az Anjou-korban szláv népességű volt. A falu 1720 körül született címerén a három rózsa,- Árpád házi Szent Erzsébet megidézése- a falu vallásosságára, az eke és csoroszlya a földművelésre utal.
A kicsiny község örökölt látnivalót a múltjából, hiszen 1953-ig két vízimalom is működött a faluban – a Tóth és Wiesner-féle malom.
A berendezéseiben épen megmaradt nevezetes Tóth-malom ipari műemlék. 200 éves, a megye legöregebb, 1790-ben épült s még létező és megtekinthető vízi malma. A hatvanas évekig itt működött Blum híres lópatkoló műhelye, minden bizonnyal ennek a hagyománynak is szerepe van abban, hogy lovas udvar várja a turistákat, ahol külön kurzust szánnak a lóápolási ismeretek elsajátítására, s hintón járó körutat terveznek Vékénytől – Kisbattyánig az Öreg-hegy gerincén. A pincesoron szőlősgazdák borai várják kóstolóra a vendégeket. Évi rendszerességgel rendezik meg a népszerű regionális Fogathajtó versenyt. Az önkormányzat 1996-ban közcélú alapítványt hozott létre a természeti és helyi építészeti értékek védelmére, kimagasló tanulmányi eredményt elérő vékényi tanulók támogatására, majd a Kelet-Mecsek Egyesület szervezésében, 1996 júliusában első alkalommal rendeztek hagyományőrző fafaragó tábort kisdiákok számára. A tábort a Bécsben élő erdélyi származású fafaragó, Kászoni Róbert vezette, aki ez alkalomból egy kopjafát állított fel a faluban. Jelenleg jól működő ökogazdálkodás folyik a településen, mely példa értékű a környéken.
