1999 júliusában megszűnt a volt Városi Művelődési Központ, a Május 1. Művelődési Ház mint kulturális intézmény bezárta kapuit. Munkatársainkkal és egész ottani tevékenységünkkel átköltöztünk a volt Gyermek- és Ifjúsági Házba, amely szintén megszűnt, és létrejött e kettő jogutóda, a jelenlegi Közösségek Háza.
A Közösségek Háza, amely az elődök és a jelenlegi dolgozók kitartó munkájának köszönhetően a város és a térség kulturális központja lett.
Ez a „Ház”, a „KH” – ahogy a komlóiak hívják –, varázslatos hely. Olyan, mint egy hatalmas üst, aminek a tartalmát egy varázsló kavarja erre-arra, és amikor kiönti, valami csodálatos elixír kerül belőle a kelyhekbe. Énekhangok keverednek a különböző zenei stílusok hangjaival. Táncmozdulatok és mozgásformák sejlenek fel, ahogy a varázslatos ital kavarodik. Hallani lehet az agyag mély döngését, a tű hangját, ahogy beleszalad a vászonba. Színes gyöngyláncokat és nemezlabdákat formáznak az apró buborékok. Ez az elixír tele van vidámsággal. Ez adja meg a „KH” igazi csodáját, ahol a gyerekektől a nyugdíjasokig mindenki találhat magának egy befogadó közösséget, ahol az alkotás mindennapos dolog és bárki megélheti a kreativitás boldogító érzését.
A 39 művelődő közösség – amely a Közösségek Házában lelt otthonra –, havonta közel 3000 látogatószámot jelent. Az itt működő közösségeknek komoly munka árán biztosítjuk, hogy 7 teremben zavartalanul dolgozhassanak. Ha délután téved valaki a Házba, nem talál szabad teret, ezért a helyhiány miatt évek óta nem tudtunk új közösségeket fogadni. Ebben nyújtott hatalmas segítséget a „Kaptár” épület megépítése. Az emeleti irodák elköltözésével újabb önszerveződő közösségeknek biztosíthatunk helyet, hogy megtarthassák foglalkozásaikat. A 6–12 fős csoportok számára ideális méretű termek várják az új klubokat, szakköröket.
A Közösségek Háza az alapja az új Művelődési Központ elnevezésének. Ez a hely olyan, mint egy méhkaptár. Sok apró sejtben folyik a munka és születik újabb és újabb csoda.
Ez a hely az, „ahol mindig zsongás van”!
